Laki Szilárd: a vizek csoportosítása

Környezetismeret

Felszín feletti vizek

 

 

 I. ÓCEÁNOK ÉS TENGEREK

1. Az óceánok jellemzői

• önálló medencével rendelkeznek;
• közepes mélységük 3800-3900 méter;
• viszonylag állandó a sótartalmuk, 35‰;
• önálló áramlásrendszerük van.

2. A tengerek jellemzői

• nem mindig rendelkeznek önálló medencével;
• mélységük változó;
• sótartalmuk változó (1-41‰);
• nincs önálló áramlásrendszerük;
  
  
  Típusai:
• beltengerek: az óceáni medencéktől a tengerszorosokban lévő sekély küszöbök választják el, amelyek csak korlátozott vízcserét tesznek lehetővé, így önálló vízháztartásuk van;
  
  - interkontinentális beltengerek:
  
  földrészek között elhelyezkedő, általában önálló medencével rendelkező, viszonylag mély tengerek, pl. Földközi-tenger, Mexikói-öböl.
  
  - intrakontinentális beltengerek:
  
  egy kontinens megsüllyedt részét foglalják el, így nincs önálló medencéjük és viszonylag sekélyek, pl. Balti-tenger, Hudson-öböl, Perzsa-öböl. (Az öböl megjelölés nem tekinthető földrajzi szakkifejezésnek. A méret nem döntő, mert számos olyan öböl van, amelynek területe sok tengerét meghaladja.)
• peremtengerek: az óceánoktól csak szigetcsoportok választják el, általában nincs önálló medencéjük és vízháztartásuk, viszonylag sekélyek. Ilyen pl. Kelet-Kínai tenger, Bering-tenger, Ohotszki-tenger, Északi-tenger.

  A tenger felszínformáló munkája

  A tengerek felszínformáló hatása függ a part anyagától, tagoltságától és a partmenti vizek mélységétől.

  1. a tengervíz pusztító munkája (abrázió) mély vizű partokon
     A hullámverés a hullámok nekiütközése a magas és meredek partoknak. A hullámmarás a hullámzó víz által szállított törmelék koptató, csiszoló hatása.
     A hullámverés és hullámmarás hatására a meredek partfalban hosszan elnyúló mélyedés, abráziós fülke alakul ki, amely folyamatosan mélyül, hátrál. Az abráziós fülke alja kissé a vízszint alatt húzódik, amiből az idők folyamán a fülke hátrálásával a tenger felé lejtő abráziós terasz alakul ki. Az abráziós fülke fölötti meredek fal az abráziós partfal (kliff), ami az abráziós fülke hátrálásával alátámasztás nélkül marad, így leomlik. Anyagából abráziós törmelék keletkezik, ami részben a teraszon, részben a terasz előtti abráziós lejtőn (törmeléklejtőn) halmozódik fel. Ha a partfal különböző kőzetekből épül fel, a puhább kőzetek gyorsabban pusztulnak, gyorsabban hátrálnak, a keményebbek kevésbé pusztulnak, így kezdetben előreugró hegyfokok, félszigetek alakulnak ki belőlük, később, amikor a tenger minden oldalról ostromolja őket, abráziós tornyok, pillérek is kialakulhatnak.
  2. a tengervíz építő munkája sekély vizű partokon
     A lapos, sekély vizű partokra kifutó hullámok jelentős mennyiségű törmeléket, hordalékot szállítanak a part felé. A lapos partra kifutó hullámok energiája lecsökken, a hullámok átbuknak, összeomlanak, a szállított törmeléket lerakják. A lerakott hordalékból turzás keletkezik, ha ez közvetlenül a parton épül, akkor parti vagy szegélyturzás a neve, ha a parttól távolabb keletkezik, akkor lídónak hívják. A lídó és a part közötti sekély vízterület a lagúna. Ha a turzás teljesen elzár a nyílt tengertől egy kisebb-nagyobb vízterületet (pl. öblökben), akkor rekesztőturzásról beszélünk, a mögötte lévő lagúna vize kiédesedik, később elmocsarasodhat, ún. holt lagúnává válik (élő lagúna a sós vizű, tengerrel összeköttetésben álló lagúna). Egy kisebb szigetet a parttal két oldalról összekapcsoló turzás turzásháromszöget alkot. A partra ferdén kifutó hullámok a turzást vándoroltatják a part mentén, amíg egy mélyebb vizű részhez nem ér (pl. egy öböl bejárata), ahol már nem fejlődhet tovább, így kampószerűen elvégződik, ez a turzáskampó.

• II. TAVAK

  A tó minden oldalról zárt mélyedést kitöltő, nyílt vízfelületű állóvíz. A tómedence alapvetően kimélyüléssel vagy elgátolással alakul ki.

  A tavak típusai keletkezésük szerint

  1. belső erők által létrehozott tómedencék

  1. tektonikus árokban kialakult tómedencék (a legnagyobb és legmélyebb tavak tartoznak ide), pl. Bajkál, Tanganyika, Kaszpi, Aral, Viktória, Balaton, Velencei-tó.
  2. vulkanikus eredetű tavak
     - krátertó (vulkán egykori kráterében összegyűlt víz), pl. Szent-Anna tó;
     - kalderató (vulkán kalderájában összegyűlt víz), pl. Crater-tó (USA, Oregon);
     - maar tó (egykori vulkánembriók helyén keletkezett tó), pl. a Rajnai-palahegység, a Francia-középhegység maarjai;

  2. külső erők által létrehozott tómedencék

  1. glaciális tómedencék (a jég felszínformáló hatására alakultak ki, a Föld tavainak többsége ide tartozik)
     
     - sziklamedencékben kialakult tavak, pl. a finn és kanadai tóvidék tavai;
     - jégperemi tavak (az egykori jégtakaró peremén alakultak ki), pl. Winnipeg, Athabasca, Nagy-Rabszolga-tó, Nagy-Medve-tó, Ladoga, Onyega;
     - morénatavak (a moréna gátolta el őket), pl. a Német-Lengyel-alföld tavai;
     - kártavak vagy tengerszemek (a kárfülkékben kialakult tavak), a magashegységekben jellemzőek;
     - fjordos tavak (a végmorénasáncok mögött felduzzadt tó, az egykori gleccser völgyében hosszan elnyúlik), pl. Zürichi-tó, Vierwaldstätti-tó, Thuni-tó, Lago Maggiore, Garda-tó, Comoi-tó, Luganoi-tó.
  2. folyók által kialakított tavak
     - morotvatavak (a folyók kanyarulatainak lefűződésével visszamaradó holt medrekben kialakult tavak), pl. Szelidi-tó;
  3. szél által elgátolt tavak, pl. szegedi Fehér-tó, nyíregyházi Sóstó;
  4. lagúnatavak (tengerpartokon az egykori lagúnák helyén kialakult, a tengertől teljesen elzárt, kiédesedett tavak), pl. Landes (Délnyugat-Franciaország) tavai;
  5. hegyomlással elgátolt tavak, pl. Gyilkos-tó.

  
  A tavak fejlődése, pusztulása

  A tavak földtörténeti viszonylatban rövid életű, átmeneti képződmények.

  Megszűnésük okai:

  • éghajlatváltozás következtében a szárazabb klímán kiszáradnak, pl. Nagy-medence (USA);
  • irányváltoztatása miatt a tavat tápláló folyó nem éri el a tavat;
  • a tó vizét levezető folyó egyre jobban bevágódva eléri a tó peremét és lecsapolja a tavat;
  • a tómedence feltöltődése a tóba beömlő folyó(k) hordalékával, szél által szállított hordalékkal, az élővilág tevékenységének hatására;
  • emberi tevékenység hatására, pl. a Szir-darja és Amu-darja vizének elöntözése miatt az Aral-tó kezd kiszáradni.

   

  
  III. FOLYÓVIZEK
  

  A folyó: Önálló mederrel rendelkező víztömeg, amit a gravitációs erő tart mozgásban. A folyó kifejezés egy természetes víztömeget jelent a szárazföldek belsejében, ami az állóvizekkel ellentétben állandó mozgásban van. A folyók egy forrásbólvagy egy tóból erednek és egy másik folyóba, vagy valamely tóba, tengerbe,óceánba ömlenek. Vizük a gravitáció hatására a magasabb területekről az alacsonyabbak felé folyik. A víz mozgási iránya a folyásirány. A folyásirányba nézve bal kéz felől a folyó bal partja, jobb kéz felől pedig a jobb partja van. A folyó medre víz alatt található mélyedés a földben, amelyet víz által szállított hordalék (homok, kavics) borít. A vízhozam a keresztmetszeten egymásodperc alatt áthaladó vízmennyiség. A legbővizűbb folyó az Amazonas.

   Csoportosításuk

  1. Főfolyó: Aminek a vize egy tóba, vagy tengerbe ömlik. Például Duna, Fekete-tenger, Nílus. 

   

  2. Mellékfolyó: Minden olyan folyó, mely nem egyenesen a tengerbe, hanem valamely nagyobb folyóba ömlik. Sokszor igen nehéz eldönteni, melyik a fő és melyik a méllékfolyó. A folyó hossza és a folyóviz mennyisége nem mindig döntő.
  
  

  Jellemzőik
  

   Vízgyűjtő terület: Ahonnan a folyó összegyűjti a felszíni és felszín alatti vizeket. A vízgyűjtő terület a vízválasztók által elhatárolt olyan terület, ahol a csapadékbólés hóolvadásból származó víz lefelé folyik a helyi erózióbázis felé, leggyakrabban patakba, folyóba, tóba vagy tengerbe, de néha víznyelőbe. A vízgyűjtő területbe beletartoznak a területén átfolyó folyóvizek és a szárazföld, ahonnan a víz ezekbe folyik. A vízgyűjtő területeketvízválasztók, azaz hegy- vagy dombvonulatok választják el egymástól, de előfordul a völgyi vízválasztó is, például Külső-Somogy területén a Balaton vízválasztója több helyen völgyi vízválasztó.

  Vízválasztó vonal: A vízgyűjtő terület legmagasabb pontjait köti össze. az a vonal, mely két folyó vagy patak vizgyüjtő medencéjét határolja. Általános értelemben minden hegynek és földhátnak gerince V.-t alkot, amennyiben a csapadék a vonaltól két irányban, két vizfolyás felé húzódik. Rendesen azonban csak a nagyobb vizfolyások medencéit határoló gerinceket szokták V.-nak nevezni. Vizet átbocsátó talajokban a V. néha nem esik össze a hegygerinccel, amennyiben a viz földalatti útjában igen változó és különleges irányokat vehet föl.
  
   Vízhozam: A folyó keresztmetszetén 1 másodpec alatt átfolyó víz mennyisége. A vízhozam a folyóvizek és víztermelő kutak teljesítményének mérőszáma. Minden olyan esetben vízhozamról beszélünk, amikor időegység alatt a vizsgált felületre bizonyos mennyiségű víz érkezik.

   Vízállás: A folyóvíz szintje a mederben. A vízállás a föld felszínén levő állóvizek (tavak, tengerek) és vízfolyások (patakok, folyók, folyamok) vízmagassága, amely időszakos változásának mérésére a vízmérceszolgál. A vízmércén az adott felszíni víz áradását és apadását – a vízjárását – lehet nyomon követni.A vízmércén leolvasott magasság érték az adott felszíni víz mindenkori magassága.